Mint azt a jobb oldalon is láthatjátok, befészbúkozódtam. Csináltam egy rajongói oldalt a gyöngyeimnek ott is, hogy népszerűsítsem magam és az ékszereim. Lájkolásra fel! :) Ha elér az oldal valami szép kerek rajongói számhoz, játékot hirdetek! ;)
2010. szeptember 28., kedd
Első vásár!
Hát, ezt is megértük! Hétvégén lezajlott életem első vására a Dunaszentgyörgyi Szüreti Napok keretein belül. Egy egész saját sátram volt, pontosabban anyukámmal közösen, aki a keresztszemes portékáját kínálta a nézelődőknek.
Nagyon sokan érdeklődtek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, gyakorlatilag körbe voltam rajongva, ami nagyon jól esett a kis lelkivilágomnak :) Nagyon jól éreztem magam egész nap, és még vevők is akadtak, igaz ők többnyire a német testvérfalu küldöttségéhez tartoztak. Viszont jó pár névjegykártyát szétosztottam, meghívást kaptam egy közeli hasonméretű falucska jövőbeni összes rendezvényére, ahol kipakolásra van lehetőség, és néhány megrendelés is feljegyzésre került :)
Sok-sok tapasztalattal is gazdagabb lettem az ékszerek kipakolását, kezelését illetően, úgyhogy legközelebb gördülékenyebben fog menni az eladás. A legnagyobb az ellenségem a szél volt, a sátrat is többször majdnem rám döntötte, de azt is sikerült megoldani. A becsomagolt nyakékeket pedig anyukám kőgyűjteménye védte (miután párszor a sportpálya széléről, a fűből kellett összeszednem őket).
A kedvencem az a két kislány volt, akik vagy ötször visszajöttek csodálni az ékszereimet. Végigkérdezgették az összes darabot, melyikben milyen ásvány van, melyik gyöngyök a kristályok, és persze a hegyikristály volt a kedvencük. Hiába mondtam el nekik, hogy az nem egyenlő a gyémánttal, ők továbbra is csak gyémántként tekintettek rá. Később a Swarovskira is, pedig töviről hegyire elmeséltem nekik, hogy hogyan készülnek az üvegkészítéstől a csiszolásig, mindent. "Nééézd, zöld gyémánt! Meg narancssárga!" Hát imádtam őket. A kis zsebpénzükből vettek is egy-egy gyűrűt, persze hegyikristályosat, meg piros Swarovskisat ("piros gyémánt!"). Egyiküknek nagyon fájt a szíve a narancssárga Magicka gyűrűért, de nem volt hozzá elég pénze, úgyhogy megígértem neki, hogy ha még nő pár évet, akkor megtanítom neki, hogyan kell gyöngyöt fűzni, persze annak a gyűrűnek a készítését is. El is tette a névjegykártyámat, hogy majd jelentkezik, ha megnőtt :)
Úgyhogy jó nap volt, anyukám kis mobiltokjait/zsebkendőtartóit/levendulazsákjait is vitték, mint a cukrot, és még az esőt is pont megúsztuk - pont akkor kezdett rá, amikor már amúgy is elvonultak az emberek a sörsátorba műsort nézni.
Fénykép is lesz, csak azok az otthoni fényképezővel készültek, és még nem töltöttük fel őket a gépre.
Nagyon sokan érdeklődtek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, gyakorlatilag körbe voltam rajongva, ami nagyon jól esett a kis lelkivilágomnak :) Nagyon jól éreztem magam egész nap, és még vevők is akadtak, igaz ők többnyire a német testvérfalu küldöttségéhez tartoztak. Viszont jó pár névjegykártyát szétosztottam, meghívást kaptam egy közeli hasonméretű falucska jövőbeni összes rendezvényére, ahol kipakolásra van lehetőség, és néhány megrendelés is feljegyzésre került :)
Sok-sok tapasztalattal is gazdagabb lettem az ékszerek kipakolását, kezelését illetően, úgyhogy legközelebb gördülékenyebben fog menni az eladás. A legnagyobb az ellenségem a szél volt, a sátrat is többször majdnem rám döntötte, de azt is sikerült megoldani. A becsomagolt nyakékeket pedig anyukám kőgyűjteménye védte (miután párszor a sportpálya széléről, a fűből kellett összeszednem őket).
A kedvencem az a két kislány volt, akik vagy ötször visszajöttek csodálni az ékszereimet. Végigkérdezgették az összes darabot, melyikben milyen ásvány van, melyik gyöngyök a kristályok, és persze a hegyikristály volt a kedvencük. Hiába mondtam el nekik, hogy az nem egyenlő a gyémánttal, ők továbbra is csak gyémántként tekintettek rá. Később a Swarovskira is, pedig töviről hegyire elmeséltem nekik, hogy hogyan készülnek az üvegkészítéstől a csiszolásig, mindent. "Nééézd, zöld gyémánt! Meg narancssárga!" Hát imádtam őket. A kis zsebpénzükből vettek is egy-egy gyűrűt, persze hegyikristályosat, meg piros Swarovskisat ("piros gyémánt!"). Egyiküknek nagyon fájt a szíve a narancssárga Magicka gyűrűért, de nem volt hozzá elég pénze, úgyhogy megígértem neki, hogy ha még nő pár évet, akkor megtanítom neki, hogyan kell gyöngyöt fűzni, persze annak a gyűrűnek a készítését is. El is tette a névjegykártyámat, hogy majd jelentkezik, ha megnőtt :)
Úgyhogy jó nap volt, anyukám kis mobiltokjait/zsebkendőtartóit/levendulazsákjait is vitték, mint a cukrot, és még az esőt is pont megúsztuk - pont akkor kezdett rá, amikor már amúgy is elvonultak az emberek a sörsátorba műsort nézni.
Fénykép is lesz, csak azok az otthoni fényképezővel készültek, és még nem töltöttük fel őket a gépre.
2010. szeptember 13., hétfő
Night Sky világosban
Rám tör néha, hogy nem vágyom az élénk színekre, és ilyen hangulatban született ez a karkötő. Nagyoncsipke, nagyon visszafogott, nagyon szép.
Füleskék
Sok-sok minden, jó volt ilyen kis apróságokat fűzni. Megint sok maradékot fogyasztottam el.
Esküvői szett
2010. szeptember 10., péntek
Kulcstartók/mobilfityegők...
...ki minek használja majd :)
Ezek szintén a vásárra készültek, leszámítva a kockát, de úgy néz ki, ő is oda fog kerülni. Egy hölgy mondta ötletnek, hogy csinálhatnék egyet ilyen összeállításban, aztán lehet, hogy igényt tartana rá. Tetszett az ötlet, úgyhogy megcsináltam, tetszett neki is, meg is beszéltük az árat, aztán azóta nem jelentkezik... Többször kerestem, hogy akkor igényt tart-e rá, mert ha nem, akkor kiteszem a többi közé, de azóta se reagált. A hétvége előtt még egyszer próbálkozom, aztán nem várok vele tovább. Legfeljebb csinálok másikat, ha mégis kell neki.
A többiek kis egyszerű csillagocskák, már nem tudom, honnan a minta - valami karácsonyi dolog volt, nameg az egyetlen saját bogyómintám, aki Athina névre hallgat. Közülük az ezüst személyes kedvencem, az is lehet, hogy lenyúlom magamnak a telefonomra... :)
Ezek szintén a vásárra készültek, leszámítva a kockát, de úgy néz ki, ő is oda fog kerülni. Egy hölgy mondta ötletnek, hogy csinálhatnék egyet ilyen összeállításban, aztán lehet, hogy igényt tartana rá. Tetszett az ötlet, úgyhogy megcsináltam, tetszett neki is, meg is beszéltük az árat, aztán azóta nem jelentkezik... Többször kerestem, hogy akkor igényt tart-e rá, mert ha nem, akkor kiteszem a többi közé, de azóta se reagált. A hétvége előtt még egyszer próbálkozom, aztán nem várok vele tovább. Legfeljebb csinálok másikat, ha mégis kell neki.
A többiek kis egyszerű csillagocskák, már nem tudom, honnan a minta - valami karácsonyi dolog volt, nameg az egyetlen saját bogyómintám, aki Athina névre hallgat. Közülük az ezüst személyes kedvencem, az is lehet, hogy lenyúlom magamnak a telefonomra... :)
Dömping
Eléggé lemaradtam, ami a blogolást illeti, de ez nem jelenti azt, hogy időközben nem fűztem. Az igazság az, hogy rengeteget alkotok, most már gyakorlatilag minden szabadidőmben. Következő hétvégén bemutatkozom "kicsiny szülőfalumban" a szüreti napokon, egész napos kézműves vásár keretében lesz kipakolva a portékám. Úgyhogy az utóbbi időben erre készülök teljes gőzzel, már csak azért is, mert gyakorlatilag már csak otthon nem tudják, hogy én ilyet is csinálok, mivel olyan keveset jártam arrafelé mostanában.
A következő bejegyzések ilyen pótló-jellegűek lesznek, szóval képdömping várható. Tegnap végre sütött a nap - összvissz egy napig, még jó, hogy ráértem -, úgyhogy tegnap fényképeztem le az elmúlt egy hónap összes termését, meg ami még korábbról elmaradt.
Amúgy jellemző az összes darabra szinte, hogy maradékfogyasztó hadjáratot indítottam a gyöngyös dobozaim ellen, így pici, de azért remélem mutatós apróságok születtek. Nem is baj, ha akadnak szűk pénztárcához igazodó darabok is.
Elsőként pár nyaklánc, ezeknél kifejezetten arra mentem rá, hogy ne legyenek drágák.
A következő bejegyzések ilyen pótló-jellegűek lesznek, szóval képdömping várható. Tegnap végre sütött a nap - összvissz egy napig, még jó, hogy ráértem -, úgyhogy tegnap fényképeztem le az elmúlt egy hónap összes termését, meg ami még korábbról elmaradt.
Amúgy jellemző az összes darabra szinte, hogy maradékfogyasztó hadjáratot indítottam a gyöngyös dobozaim ellen, így pici, de azért remélem mutatós apróságok születtek. Nem is baj, ha akadnak szűk pénztárcához igazodó darabok is.
Elsőként pár nyaklánc, ezeknél kifejezetten arra mentem rá, hogy ne legyenek drágák.
Romantico Vyolinától,
két apróság csak úgy magamtól...
Large-Nut a Serial Beader oldalról,
végül két Mistique szintén Vyolinától.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)