Régóta úgy éreztem, hogy nem tudok olyan medálokat fűzni, mint amilyeneket szeretnék, sokat kínlódtam, túl sok volt a visszafejtés, meg úgy összességében azt hiszem, volt egy kisebb alkotói válságom.
A Mona Lisa születése végre kizökkentett ebből az állapotból, végre maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Fűztem is neki tesót, a zöldet - kissé elfes-erdőtündés hangulatban -, aki szinte azonnal gazdára is talált egy kedves ismerősöm személyében. A lila, a prototípus még egyelőre a Meskán várja a gazdáját.