Régóta szerettem volna készíteni valami elegáns, vékony, nem túl átlagos karkötőt, végül kipattant a fejemből az ötlet, hogy kiindulásnak felhasználom a DNS fülesmintámat, és annak variációit. Hát, a végeredményben már nem igen lehet felismerni az eredeti fűzési elvet, de ez sohasem gond, ha gyöngyökről van szó :)
Az alap technikát sokféleképpen lehet variálni, elsőnek kettőt készítettem el, egyikben spirálosan mennek körbe a teklák (ahogy az eredeti DNS-ben is, csak itt máshogy állnak össze az összekötő részek), másikban már csak oda-vissza ívelgetnek. Utóbbinál kialakul egy kellemes, csuklóra idomuló görbület is, szerintem ez a leginkább praktikus kialakítás.
A második karkötő adta a nevet is, Lüktetés. Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, mikor a kész ékszerekre néztem. Van valami organikus, életszagú ezekben a finom ívekben, a hegyes szélű szalmagyöngyök és a gömbölyű, szinte bársonyosnak ható teklagyöngyök egyensúlyában.
Azt hiszem, mindenképpen lesz folytatás.