Régi-új szerelem

Régi, gyöngyökhöz hasonló szenvedélyem volt a hennázás, nyaranta nem volt olyan pillanat, hogy ne lett volna rajtam két-három motívum valahol. Összes lányrokonomat szintén az én munkáim díszítették, a barátnőkről nem is beszélve. Aztán sajnos 2008 őszén vívás közben egy részleges izomszakadást sikerült begyűjtenem a jobb csuklómba, amit aztán az iskolai rajzokkal tovább terheltem, és félre is lett kezelve. Ennek következtében rosszul nőtt vissza az izom, nyomja a mozgatóideget, és valószínűleg sosem lesz már a régi a csuklóm. A kézügyességem konkrétan megszűnt az eset után, szépen rajzolni azóta sem tudok, és a hennázás is már egy éve szünetelt, miután tavaly nyáron túlságosan is felbosszantottam magam egy félresikerült mintával, egyszerűen képtelen voltam biztos kézzel, szépen csinálni.

Persze most megint itt a nyár, és nem bírtam már tovább, újból nekiültem a dolognak. Ez lett az eredménye, egyúttal kijelenthetem, hogy a hennázás most már menni fog :) Egyetlen "apró" szépséghibája a dolognak, hogy valószínűleg elöregedtek az alapanyagaim ez alatt a több mint másfél év alatt, így aztán ebből a mintából szinte semmi nem maradt a kezemen, nem fogta meg. Ettől még nagyon örülök, hogy újból képes vagyok ezt is csinálni, mert nagyon-nagyon hiányzott!