Hát, ezt is megértük! Hétvégén lezajlott életem első vására a Dunaszentgyörgyi Szüreti Napok keretein belül. Egy egész saját sátram volt, pontosabban anyukámmal közösen, aki a keresztszemes portékáját kínálta a nézelődőknek.
Nagyon sokan érdeklődtek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, gyakorlatilag körbe voltam rajongva, ami nagyon jól esett a kis lelkivilágomnak :) Nagyon jól éreztem magam egész nap, és még vevők is akadtak, igaz ők többnyire a német testvérfalu küldöttségéhez tartoztak. Viszont jó pár névjegykártyát szétosztottam, meghívást kaptam egy közeli hasonméretű falucska jövőbeni összes rendezvényére, ahol kipakolásra van lehetőség, és néhány megrendelés is feljegyzésre került :)
Sok-sok tapasztalattal is gazdagabb lettem az ékszerek kipakolását, kezelését illetően, úgyhogy legközelebb gördülékenyebben fog menni az eladás. A legnagyobb az ellenségem a szél volt, a sátrat is többször majdnem rám döntötte, de azt is sikerült megoldani. A becsomagolt nyakékeket pedig anyukám kőgyűjteménye védte (miután párszor a sportpálya széléről, a fűből kellett összeszednem őket).
A kedvencem az a két kislány volt, akik vagy ötször visszajöttek csodálni az ékszereimet. Végigkérdezgették az összes darabot, melyikben milyen ásvány van, melyik gyöngyök a kristályok, és persze a hegyikristály volt a kedvencük. Hiába mondtam el nekik, hogy az nem egyenlő a gyémánttal, ők továbbra is csak gyémántként tekintettek rá. Később a Swarovskira is, pedig töviről hegyire elmeséltem nekik, hogy hogyan készülnek az üvegkészítéstől a csiszolásig, mindent. "Nééézd, zöld gyémánt! Meg narancssárga!" Hát imádtam őket. A kis zsebpénzükből vettek is egy-egy gyűrűt, persze hegyikristályosat, meg piros Swarovskisat ("piros gyémánt!"). Egyiküknek nagyon fájt a szíve a narancssárga Magicka gyűrűért, de nem volt hozzá elég pénze, úgyhogy megígértem neki, hogy ha még nő pár évet, akkor megtanítom neki, hogyan kell gyöngyöt fűzni, persze annak a gyűrűnek a készítését is. El is tette a névjegykártyámat, hogy majd jelentkezik, ha megnőtt :)
Úgyhogy jó nap volt, anyukám kis mobiltokjait/zsebkendőtartóit/levendulazsákjait is vitték, mint a cukrot, és még az esőt is pont megúsztuk - pont akkor kezdett rá, amikor már amúgy is elvonultak az emberek a sörsátorba műsort nézni.
Fénykép is lesz, csak azok az otthoni fényképezővel készültek, és még nem töltöttük fel őket a gépre.
Nagyon sokan érdeklődtek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, gyakorlatilag körbe voltam rajongva, ami nagyon jól esett a kis lelkivilágomnak :) Nagyon jól éreztem magam egész nap, és még vevők is akadtak, igaz ők többnyire a német testvérfalu küldöttségéhez tartoztak. Viszont jó pár névjegykártyát szétosztottam, meghívást kaptam egy közeli hasonméretű falucska jövőbeni összes rendezvényére, ahol kipakolásra van lehetőség, és néhány megrendelés is feljegyzésre került :)
Sok-sok tapasztalattal is gazdagabb lettem az ékszerek kipakolását, kezelését illetően, úgyhogy legközelebb gördülékenyebben fog menni az eladás. A legnagyobb az ellenségem a szél volt, a sátrat is többször majdnem rám döntötte, de azt is sikerült megoldani. A becsomagolt nyakékeket pedig anyukám kőgyűjteménye védte (miután párszor a sportpálya széléről, a fűből kellett összeszednem őket).
A kedvencem az a két kislány volt, akik vagy ötször visszajöttek csodálni az ékszereimet. Végigkérdezgették az összes darabot, melyikben milyen ásvány van, melyik gyöngyök a kristályok, és persze a hegyikristály volt a kedvencük. Hiába mondtam el nekik, hogy az nem egyenlő a gyémánttal, ők továbbra is csak gyémántként tekintettek rá. Később a Swarovskira is, pedig töviről hegyire elmeséltem nekik, hogy hogyan készülnek az üvegkészítéstől a csiszolásig, mindent. "Nééézd, zöld gyémánt! Meg narancssárga!" Hát imádtam őket. A kis zsebpénzükből vettek is egy-egy gyűrűt, persze hegyikristályosat, meg piros Swarovskisat ("piros gyémánt!"). Egyiküknek nagyon fájt a szíve a narancssárga Magicka gyűrűért, de nem volt hozzá elég pénze, úgyhogy megígértem neki, hogy ha még nő pár évet, akkor megtanítom neki, hogyan kell gyöngyöt fűzni, persze annak a gyűrűnek a készítését is. El is tette a névjegykártyámat, hogy majd jelentkezik, ha megnőtt :)
Úgyhogy jó nap volt, anyukám kis mobiltokjait/zsebkendőtartóit/levendulazsákjait is vitték, mint a cukrot, és még az esőt is pont megúsztuk - pont akkor kezdett rá, amikor már amúgy is elvonultak az emberek a sörsátorba műsort nézni.
Fénykép is lesz, csak azok az otthoni fényképezővel készültek, és még nem töltöttük fel őket a gépre.
.jpg)
Képzeld, nekem is most hétvégén volt az első vásárom, csak Portugáliában az óceán partján. Szerencsére jó volt az időnk, hétágra sütött a nap, de a szél az minket is szivatott. Egy-egy széllökés söprögette az asztalt szépen! Sajnos a vásárlók nem tolongtak, elég gyenge volt a forgalom. A többi eladó is ezt mondta, hogy máskor sokkal jobb szokott lenni. Most hétvégén újra megyünk, egy másik helyre. Úri dolgom lesz, TORNATEREM! Itt lesz mindenféle műsor is, talán lesznek többen!
VálaszTörlésSok sikert neked legközelebbre. Magdi